A tartótiszt bevezető a film elé
Közép- és Kelet-Európában, a volt kommunista államokban a második világháborút követően az egyházak helyzete alapvetően megváltozott. Módszeres keresztényüldözés volt 1945-től egészen 1990-ig, a rendszerváltásig. Európa nyugati része minderről vajmi keveset tudott.
Magyarországon 1945 után a keresztény egyházak és a vallásosság az egyik első számú ideológiai ellenséggé lépett elő, mert évszázados beágyazottsága a társadalomba veszélyeztette a materialista-ateista ideológia egyeduralmát. A „klerikális reakció” – az egyházak – a szocializmus építését akadályozó „erők” egyik gyűjtőfogalma lett.
Rákosi uralma alatt a katolikus egyházi személyek több mint kétharmada, a Kádári Magyarországon közel fele szenvedett el évekig, néha évtizedekig is tartó meghurcoltatást. 1945 és 1989 között összesen 439 pap és 245 szerzetes került börtönbe, internáló táborba. A többi történelmi egyház és felekezet is a kommunista diktatúra áldozatává vált, konkrét számadatokkal még adós a kutatás.
A tartótiszt tartalom
A dokumentumfilm teljesen új szemszögből mutatja be a Kádár-korszak állambiztonsági munkájának egy szeletét. Először szólal meg egykori tartótiszt, ráadásul a katolikus egyházi vonalról, másrészt a szembesítés módszere, mint kendőzetlen párbeszéd új megvilágításba helyezi és még hitelesebb képet ad az akkori állambiztonság céljairól, beszervezési eszközeiről és a végrehajtás módszereiről.
Főszereplője egy volt rendőrtiszt, „a tartótiszt”, számtalan ügynök, hálózati személy beszervezője és tartója. Fő szakterülete az „egyházi reakció” elleni harc.
Előbb a Komárom megyei Rendőr főkapitányságon teljesít szolgálatot, majd a 80-as évek közepén a fővárosba kerül, és országos szinten folytatja megkezdett tevékenységét egészen a rendszerváltásig, e terület egyik felelős irányítójaként, mint a Belügyminisztérium III/III-1-b alosztály vezetője alezredesi rangban.
A dokumentumfilmben saját életét tárja elénk, nagy hangsúlyt fektetve az évtizedeken keresztül végzett titkos feladatára, kezdve a belső motivációjától, szakmai fogások bemutatásán keresztül a film vége felé kiteljesedő utolsó összegzéséig. Miközben betekintünk a dossziéhalmazok sokasága közül kiemelt, végtelen mennyiségű jelentésekbe, az egykor szigorúan titkos iratokba.
A főhős szembesítése megfigyeltettjeivel - köztük ma plébános, egykor káplán; ma templomigazgató, egykor egyházi gimnáziumi igazgató; ma megyéspüspök, egykor plébános -, a felek közti beszélgetések érzékeny pontokat feszegetnek és rávilágítanak arra, a kérdés a mai napig sem rendeződött.
A film karakter és korrajz egyben, és annak a felismerése, hogy szavakkal le lehet zárni ugyan a múltat, de mélységeiben és igazán feldolgozni, abból okulni, ki-és megbeszélés, akár a fájdalmas szembesítés nélkül nem lehet.
(2013) (63p)
Varga Ágota
